Meggondoltam magam és mégis írok gyorsan egy kis C++ gyorstalpalót. Ez most tényleg gyors lesz, csak röviden ismertetem a lényeget. Én C++ programíráshoz a CodeBlocks nevű IDE-t (Integrated Development Environment) használom, mely innen letölthető. Egyébként bármely szövegszerkesztő megfelel a célnak, de egy megfelelő IDE-vel egyszerűbb az írt program futtatása és a hibák megtalálása. Most pedig egy egyszerű példaprogram:
#include <iostream>
using namespace std;
int main()
{
cout<<"Hello World!";
return 0;
}
Ez a már szinte hagyománnyá vált kezdő program a programozók körében. Semmi mást nem csinál, csak kiírja a konzolra a Hello World! szöveget.
Itt látható a végeredmény
Most pedig következzék a magyarázat a kódhoz. Most igyekszem részletesen írni, később ez lehet változni fog, de ezt még meglátjuk.
Először is a "//" dupla perjel az egysoros megjegyzéseket jelenti, ezeket nem fogja lefordítani és végrehajtani a számítógép. Ezért a programkód mellé odaírtam így megjegyzésben a lényeget. Ha valami nem érthető, vagy ha a jobbak esetleg hibát találnak valahol, kérem szóljanak!
Az #include kulcsszó azt jelenti, hogy kérünk szépen magunknak egy könyvtárat. A könyvtárakban vannak a már a készítők által régen megírt elemek, amiket mi fel tudunk használni.
Az #include <iostream> azt jelenti, hogy mi a programunkban használni szeretnénk az <iostream> nevű könyvtárat. Mit is csinál a programunk? Kiír egy szöveget a konzolra, az iostream pedig pont ehhez kell. A szóban az IO, az input/output-ra utal, melynek jelentése bemenet/kimenet.
A kód következő részében megadjuk, hogy mely névteret szeretnénk használni. Erről sokat nem tudok mondani, mert nekem sem tanítottak még róla semmit, de eddig nem is volt rá szükségem, ugyanis eddig minden, amire szükségem volt, az std névtérben volt. Szóval a "using namespace std;" azt jelenti, hogy az std névteret (namespace) szeretnénk használni (using). Ez nekünk bőven elég lesz egyelőre.
Ezután következik ténylegesen a programunk, melyet a main metódus foglal magában. A metódusokról majd később írok, egyelőre elég azt tudni, hogy a következő képen néznek ki: valami(){}. A valami a metódus nevére utal (jelen esetben main), ezután a sima zárójelben tudunk megadni bemeneti értékeket a metódusnak. Ez most mivel üres, azt jelenti, hogy nem adunk át értéket a metódusnak. A sima zárójel után következik a kapcsos zárójel, ezek mindig a blokkokat jelölik, a blokkon belül találjuk majd az utasításokat. Mivel a programunkat a main metódus foglalja magába, így a programunk a main metódus blokkjában lévő kód.
Na, most már tényleg a lényeg jön, amit a programunk csinál. cout<<"Hello World!"; ez azt jelenti, hogy "írd ki légyszíves a konzolra azt, hogy Hello World!" A parancs amit használunk a cout, ebben is benne van a fentebb említett out(put), ez jelenti azt, hogy kifelé megy a dolog, ezután jön kettő darab < jel, melynek az iránya is jelzi, hogy hova is megy, amit akarunk. A szöveg felől mutat a kimenet felé, vagyis tényleg kifelé küldjük a dolgot. Ezután már csak a kiírandó szöveg van aposztrófok között. Az aposztrófok jelzik, hogy egy szöveget (string-et) íratunk ki.
Ez volt a lényeg, ugyan a program végén még ott van a return 0; is, de ez megint csak a metódusos dologhoz tartozik, szóval később fogom kivesézni. Egyelőre elég annyi, hogy illik odaírni, hogy szépen lefusson a programunk. A programot a "}" jel zárja, amely a main metódus blokkjának záró zárójelpárja.
Összefoglaló a programkód kommentelésével:
#include <iostream> //kérjük szépen az <iostream> könyvtárat a bemenet és kimenet használatához
using namespace std; //az std névteret szeretnénk használni, mert abban van, ami nekünk kell
int main() //meghívjuk a main metódust, melynek nincs bemenő paramétere
{ //ezzel a zárójellel indul a main metódus blokkja, vagyis innen kezdődik a programunk
cout<<"Hello World!"; //küld ki a konzolra, hogy Hello World!
return 0; //a main metódus dobjon vissza egy 0át, vagyis minden rendben
} //a main metódus blokkját lezáró zárójelpár, vagyis itt van vége a programunknak
Legközelebb jönnek a vezérlési szerkezetek, elágazások, ciklusok!Az #include kulcsszó azt jelenti, hogy kérünk szépen magunknak egy könyvtárat. A könyvtárakban vannak a már a készítők által régen megírt elemek, amiket mi fel tudunk használni.
Az #include <iostream> azt jelenti, hogy mi a programunkban használni szeretnénk az <iostream> nevű könyvtárat. Mit is csinál a programunk? Kiír egy szöveget a konzolra, az iostream pedig pont ehhez kell. A szóban az IO, az input/output-ra utal, melynek jelentése bemenet/kimenet.
A kód következő részében megadjuk, hogy mely névteret szeretnénk használni. Erről sokat nem tudok mondani, mert nekem sem tanítottak még róla semmit, de eddig nem is volt rá szükségem, ugyanis eddig minden, amire szükségem volt, az std névtérben volt. Szóval a "using namespace std;" azt jelenti, hogy az std névteret (namespace) szeretnénk használni (using). Ez nekünk bőven elég lesz egyelőre.
Ezután következik ténylegesen a programunk, melyet a main metódus foglal magában. A metódusokról majd később írok, egyelőre elég azt tudni, hogy a következő képen néznek ki: valami(){}. A valami a metódus nevére utal (jelen esetben main), ezután a sima zárójelben tudunk megadni bemeneti értékeket a metódusnak. Ez most mivel üres, azt jelenti, hogy nem adunk át értéket a metódusnak. A sima zárójel után következik a kapcsos zárójel, ezek mindig a blokkokat jelölik, a blokkon belül találjuk majd az utasításokat. Mivel a programunkat a main metódus foglalja magába, így a programunk a main metódus blokkjában lévő kód.
Na, most már tényleg a lényeg jön, amit a programunk csinál. cout<<"Hello World!"; ez azt jelenti, hogy "írd ki légyszíves a konzolra azt, hogy Hello World!" A parancs amit használunk a cout, ebben is benne van a fentebb említett out(put), ez jelenti azt, hogy kifelé megy a dolog, ezután jön kettő darab < jel, melynek az iránya is jelzi, hogy hova is megy, amit akarunk. A szöveg felől mutat a kimenet felé, vagyis tényleg kifelé küldjük a dolgot. Ezután már csak a kiírandó szöveg van aposztrófok között. Az aposztrófok jelzik, hogy egy szöveget (string-et) íratunk ki.
Ez volt a lényeg, ugyan a program végén még ott van a return 0; is, de ez megint csak a metódusos dologhoz tartozik, szóval később fogom kivesézni. Egyelőre elég annyi, hogy illik odaírni, hogy szépen lefusson a programunk. A programot a "}" jel zárja, amely a main metódus blokkjának záró zárójelpárja.
Összefoglaló a programkód kommentelésével:
#include <iostream> //kérjük szépen az <iostream> könyvtárat a bemenet és kimenet használatához
using namespace std; //az std névteret szeretnénk használni, mert abban van, ami nekünk kell
int main() //meghívjuk a main metódust, melynek nincs bemenő paramétere
{ //ezzel a zárójellel indul a main metódus blokkja, vagyis innen kezdődik a programunk
cout<<"Hello World!"; //küld ki a konzolra, hogy Hello World!
return 0; //a main metódus dobjon vissza egy 0át, vagyis minden rendben
} //a main metódus blokkját lezáró zárójelpár, vagyis itt van vége a programunknak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése